Van úgy, hogy az ember a trailer alapján tudja h imádni fogja a filmet, és van úgy, hogy tök igaza is lesz. Ilyenkor csak egy a szívás, kivárni a megjelenést.
Ha létezik indie műfaj a filmek világában is, akkor a Nick and Norah's Infinite Playlist az. Egyszerre alter és pop , szívbe és fülbe (remek kis OST cd-vel rendelkezik) mászik.
A story banális, egy zavaros éjszaka történései, két kamasz egymásba habarodása, miközben egyszerre próbálják megtalálni a kedvenc bandájuk meglepi koncertjének helyszínét és Norah nagyon részeg barátnőjét (aki mellesleg a legnagyobb arc az egész filmben). : "Tudod, vannak emberek akik szeretnek mindig ugyanazon a helyen kajálni... na Caroline szeret mindig ugyanazon a helyen rókázni".
Michael Cerának a Juno óta rövidebb lett a haja, de ettől eltekintve ugyanolyan nyomi és imádnivaló, a szerepe is kb ugyanaz és valószínűleg haláláig a hülye fejéből fog megélni, de jó ez így.
Egy ilyen filmből nem hiányozhatnak a nagyon indie-barát "vendégszereplők" sem, akiknek nulla jelentőségük van a filmben, de mindenesetre Devendra Banhartért külön puszilom a rendezőt. Még sok ilyen kéne, hogy az embereknek a tinifilmekről ne Lindsay Lohan jusson az eszébe.