Teltházról pusmogtak pár nappal korábban a fórumokon és valóban jegyre éhes turisták lődörögtek a híd tövében... én drukkoltam nekik, mert ezt kár lett volna kihagyni.
Egy Nouvelle Vague koncert olyan, amit az ember csókolózva táncolna végig, ha már a társadalmi konvenciók tiltják a nyilvános helyen a kollektív szeretkezést...
Hihetetlenül energikus és erotikus zenét játszanak, amihez nyílvánvalóan hozzájárul a két dekoratív énekesnő és a hihetetlenül dögös dobos és csellós pasi (akiknek hiába nyomozok a nevük után, reménytelen, de egy életre beléjük szerettem).
A lányok: az egyéjszakás és a tartós kapcsolat -  ahogy hármasunk fiú tagja fogalmazott - tényleg találó. Az őrületesen szexi Nadeah Miranda és az imádnivaló Melanie Pain párosát már volt szerencsénk élőben látni és tapsikoltunk is, hogy újra őket kaptuk a kb. 6 énekes és énekesnő közül. Előbbi csupa rojtba, utóbbi óriás flitterekbe öltözött, a rojtok lengtek ide-oda, a flitterek szórták a fényt, szóval jól néztek ki.  A francia emberek kötelezően szépek?
Még én -  a nagyon szkeptikus - is elhittem, hogy rohadtul élvezik a valószínűleg kb 3000. fellépésüket. Ehhez kétség sem férhetett mikor Nadeah ásványvizet lobogtatott az egyik pillanatban, a másikban pedig rávetette magát a tömegre, akik pedig lelkesen adták kézről kézre a pultig, ott riszált négyet és ugyanígy retur a színpadhoz... Mindezt a Too Drunk To Fuck alatt, a zene ereje, ugye.
Okosan összeállított tracklist és zenész-közönség kapcsolat is megvolt. Minden lassú és gyors számnak ott volt a helye ahova rakták, amik maguktól is működtek volna, de Melanie biztos ami biztos dalrafakasztotta a közönséget és magyarul szólt hozzájuk (aduk kijátszva). Ráadásul  kétszeri visszatapsolásra is engedtek a hívó szónak.

Bár a Voltos megmozdulás után tudtuk mire adunk ki 5000-et,  okozhattak volna csalódást, de nem tették. A francia bossa nova ugyanúgy működik három színpad között, végtelen térben, átláthatatlan tömegben, mint egy (egyébként nem is kicsi, de most mintha mégis..) hajótestben.