ezt hallgatjuk mostanság

Utolsó kommentek

DOWNLOAD 7

Tagek

még több...

Közösség

lényegünk

alcohol, drugs, overdrive, noise, neon lights, party people, fashion, revolution... Can you feel it?

Habtestekbe fulladás - Balaton Sound, Szombat

2010.07.11. 15:18 :: dzsuli

Egynapos Szánd élmény után a tanulság az, hogy még a Sziget család prémium fesztiválja sem eléggé prémium, sem pedig maradéktalanul "menő" és csak megtévesztésig szól az elektronikus zenéről, tulajdonképpen csak és kizárólag irdatlan mennyiségű csupasz bőrfelületről. A lehető legtutibb napra bumliztam le, előítéletek nélkül, elfogulatlanul, sound-szűzen.

Reggelre új szemekért sírtam, ugyanis több menetben éreztem, hogy veszélyben szép szemem világa, ebből ugyan csak kétszer írhattam volna a fesztivál számlájára, harmadik egy meghibásodott kontaklencse volt.
Kezdődött a délutáni érkezéses fürdőruhás bemutatóval, mikor is 5 perc alatt van lehetőség 10 231 alig fedetlen női és férfi testet megcsodálni, ha akarod ha nem, mert áradnak az arcodba. A 6. percben már belefáradsz a látvány szűrésébe (rezgő narancsbőr és giga sörhas semlegesítése), 10.-ben már úgy érzed a sejtelmesen ruhába bujtatott - fantáziádra bízott - lábak, fenekek és mellek szép emlékek csupán, a látvány pedig fáj. A hiba bennem lehet, a jó kis fővárosi mű strandok kínálata is undorít.

Ekkortájt néztünk szembe azzal a ténnyel is, hogy nem fogja megérni nekünk a 6 pont = flip-flop, 10 pont = törcsi biznisz, mert egy szándos csapolt heineken is felér a sör megszégyenítésével. Ilyenkor jön baromi jól egy bennfentes, aki tudja, hogy mi az okos befektetés. A pohárral és szívószállal igény szerint szervírozott, palackban mobilizált fröccsök literje került kb 1200 ft-ba és a szimpatikus pultos fiú inkább sajnálta a szörpöket belőle, mint a bort. Háttérzajt az Irie Maffia buta zenéje biztosította, ez több szót nem is érdemel. (0)
Így már el lehetett indulni Pendulumra, akik 8 órára voltak a nagyszínpadra rendelve és emlékeim szerint nagyon korrekten, kevés késéssel be is robbantak. Végig teli pofával vigyorogva, ugrabugrálva nyomták le a koncertet. Nehéz lett volna megítélni, ki a lelkesebb, a közönség vagy az előadó, hát ez egy ilyen lelkes fesztivál- gondoltam. Nem nagy Pendulum rajongóként nem próbálok számlistát rekonstruálni, lenyomták a kötelezőeket tisztességgel, ami speciel most pont nélkülözhető lett volna. Viszont annyira nem vették a lapot, hogy itt igény lenne egy kicsit távolodni a gimis emlékektől és villogni a vadiúj electro számokkal, lásd: Island (Dusk). Pedig a Part I.-et megkaptuk, a II.-t, mint a mézesmadzagott pár pillanatra elhúzták előttünk - rá is harapott a közönség - majd heló, tarantula. so boring. Gyerekmegőrző, elhivatott napközis pedagósusokkal: 2+1/5

Míg magunkévá tettük régi barátunkat, a láva kövön sült hot-dogot (650 huf) és magukévá tettek az alkoholon edzett szánd-szúnyogok, konstatáltuk, azért ennek a fesztiválnak tényleg a Balaton a riviéra. Giccsbe merültünk a hot-doggal, Innával (igen az a szám) és a Black Eyed Peas-szel (meg az), miközben néhány méterre ugyanabba a giccsbe ágyazott kivetítőn bronz meccs kezdődött, a nagyszínpadon pedig Guettára rendezkedtek be.


Biológiai óránk jelzett, ideje újra felkutatni a prémium fesztivál prémium mosdóit. Micsoda? Hogy itt a toi-toiok-ról elfelejtették levenni a lakatokat? Hát akkor oldalba hugyozzuk, az anyátokat! - gondoltam nem én, hanem nem kevés morcos fesztiválozó, akik nem kevés pénzért váltottak a jegyüket, nem arra, hogy a Balatonba eresszék a la nature.
Guetta magyar hangja a közel s távol egy szem üzemelő toi-toi kígyozó sorában ért minket. A parti vendéglátó egységekben ki is kapcsolták Innát, tisztelegve a mester előtt, aki nem volt rest a Memories-zal belecsapni a lecsóba. Valami tud a ronda dj, ha mást nem, hát kitölteni a Sexy Bitch és a One Love közti űrt, például Imogen Heap - Hide and Seek remixével 3 percre meg is vett kilóra. Olcsó lány. Viva Tv Visualized Live Show (without SP) : 2/5
Azért ezt nem lesz nehéz fokozni- tudattal rápihentünk Kalkbrennerre. Ahogy 12-kor (kezdés papiron 12:30) üres tekintettel vánszorogtunk kis vas ösvényen be a Burn arénába, hát csak felderengett az a régi szép Justice koncert élménye, mikor iparkodott a nép lebontani a fejünk fülöl a sátrat, hogy bejussanak. Itt annyira békés volt mindenki, hogy még lökést sem sűrűn tapasztaltam. Ellenben én fél órával később már béketűrésem minden hiányában kívántam HOT X fájdalmas, lassú halálát, vagy hogy szüljön sünt, de tegye azt a színpadon kívül. Már egy órája ment ugyanaz a loop, láttam lelki szemeim előtt, hogy még ennyi és valaki zombivá válva felugrik a dj pult mögé, lerántja azt a szerencsétlent, letépi a bal karját, ekkor a vér szagra mind átváltozunk és így múlik el Szánd dj-je, Magyarhon fia: Horváth Tibor.
De szerencsére nem így történt, és mivel túl vagyunk rajta, kívánok neki hosszú boldog életet, meg sikert az über változatos zenéjéhez, amihez nekem többet nem lesz szerencsém, ámen. Szóval egy órás egy helyben tipegés (vagy letörik a lábad már tőből) után megérkezett a Krákember. (Akinek biztos szabin volt a beüzemelő embere, mert hosszan mókázott a dugókkal.) És felért Jackson feltámádásával az élmény, ami kitartott úgy 2 percig. Mert amint elmúlt  a katarzis, maradt a rapszódikusan erőre kapó lityi lötyi elektró, ami nem rontott, és nem is sokat javított várakozásainkon. Viszont földi idő szerint 2-kor a Holdon már több oxigén volt, mint a Burn-ben, úgyhogy Aaron-talanul voltunk kénytelenek tovább állni Yuksekre. B horror vízióból This Is It!: 3,25/5
Az aréna fénytechnikusait btw szeretném leültetni felragasztott szemhéjjal a prémium lámpaegységeik elé, amikhez képest a full extrás srtobi is petróleum lámpa, vagy írják, hogy a beltérben hegesztő szemüveg viselése indokolt.
Yuksek a pici játéksátorban maga volt kedvesség, ugyanakkor kicsit komolytalan is. Hely lett volna táncolni bőven, csak már a pendulumos lelkesedés nem volt meg, megtépázott kis testem hol a tartócsöveken pihentettem, hol bementem hármat rázni. Tonight legalább pipa. Máskor, más körülmények között egy újrázást megér. Gumi Pop VIP party: 3/5
 

Már megint nem tudom mire költöttem (sokat), de fan-ná nem lettem, és a maratoni folyosón ülős, személyvonatos boldogságjárat hazafelé csak erősíti a tudatot, hogy utólag nem nagyon invesztálnék a Sound napijegyébe egy petákot sem (mint ahogy azt nem is tettem). A prémium fogalma újratárgyalandó, mobil WC-ből az Erzsébet tér is jobban áll és ti legközelebb vigyetek magatokkal OFF-ot.

 


 


Szólj hozzá!

Címkék: vélemény kritika fesztivál electro balaton sound

A bejegyzés trackback címe:

https://majsz.blog.hu/api/trackback/id/tr302144593

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása