Egynapos Szánd élmény után a tanulság az, hogy még a Sziget család prémium fesztiválja sem eléggé prémium, sem pedig maradéktalanul "menő" és csak megtévesztésig szól az elektronikus zenéről, tulajdonképpen csak és kizárólag irdatlan mennyiségű csupasz bőrfelületről. A lehető legtutibb napra bumliztam le, előítéletek nélkül, elfogulatlanul, sound-szűzen.

Reggelre új szemekért sírtam, ugyanis több menetben éreztem, hogy veszélyben szép szemem világa, ebből ugyan csak kétszer írhattam volna a fesztivál számlájára, harmadik egy meghibásodott kontaklencse volt.
Kezdődött a délutáni érkezéses fürdőruhás bemutatóval, mikor is 5 perc alatt van lehetőség 10 231 alig fedetlen női és férfi testet megcsodálni, ha akarod ha nem, mert áradnak az arcodba. A 6. percben már belefáradsz a látvány szűrésébe (rezgő narancsbőr és giga sörhas semlegesítése), 10.-ben már úgy érzed a sejtelmesen ruhába bujtatott - fantáziádra bízott - lábak, fenekek és mellek szép emlékek csupán, a látvány pedig fáj. A hiba bennem lehet, a jó kis fővárosi mű strandok kínálata is undorít.

Ekkortájt néztünk szembe azzal a ténnyel is, hogy nem fogja megérni nekünk a 6 pont = flip-flop, 10 pont = törcsi biznisz, mert egy szándos csapolt heineken is felér a sör megszégyenítésével. Ilyenkor jön baromi jól egy bennfentes, aki tudja, hogy mi az okos befektetés. A pohárral és szívószállal igény szerint szervírozott, palackban mobilizált fröccsök literje került kb 1200 ft-ba és a szimpatikus pultos fiú inkább sajnálta a szörpöket belőle, mint a bort. Háttérzajt az Irie Maffia buta zenéje biztosította, ez több szót nem is érdemel. (0)
Így már el lehetett indulni Pendulumra, akik 8 órára voltak a nagyszínpadra rendelve és emlékeim szerint nagyon korrekten, kevés késéssel be is robbantak. Végig teli pofával vigyorogva, ugrabugrálva nyomták le a koncertet. Nehéz lett volna megítélni, ki a lelkesebb, a közönség vagy az előadó, hát ez egy ilyen lelkes fesztivál- gondoltam. Nem nagy Pendulum rajongóként nem próbálok számlistát rekonstruálni, lenyomták a kötelezőeket tisztességgel, ami speciel most pont nélkülözhető lett volna. Viszont annyira nem vették a lapot, hogy itt igény lenne egy kicsit távolodni a gimis emlékektől és villogni a vadiúj electro számokkal, lásd: Island (Dusk). Pedig a Part I.-et megkaptuk, a II.-t, mint a mézesmadzagott pár pillanatra elhúzták előttünk - rá is harapott a közönség - majd heló, tarantula. so boring. Gyerekmegőrző, elhivatott napközis pedagósusokkal: 2+1/5